közeleg a Hálaadás

gondolom nem mondok újdonságot vele, hogy közeleg a Hálaadás ünnepe, itt legalábbis már erre készülődik mindenki Halloween óta…

Hálaadás manapság rokonlátogatásokat és reggeltől estig tartó kajálást jelent november utolsó csütörtökén, nem véletlenül lett négynapos ünnep, ki kell pihenni utána az embernek magát hétfőig…

mondjuk nem csak a gyomrukat, a pénztárcájukat sem kímélik az amcsik, pénteken a bátrabb shopacholic vásárlásfüggők már hajnalban elkezdik járni a boltokat, hogy legyen elég idejük a híres, hirhedt “black Friday”-n az irgalmatlan akciókat kihasználni… persze ki van ez is találva, muszáj a tunnyadt népet valahogy vásárolni vinni, ha már nem dolgoznak, legalább a többieknek termeljenek egy kis hasznot…

aki otthon maradt az meg nézheti a futball mérkőzéseket, kirakhatja a karácsonyi dekorációkat a házakra, fákra, felfújhatják az óriási télapónak öltözött micimackókat és thomas mozdonyokat, mert ilyenkor jön el ennek is az ideje…

mi csak lájtosan nyomjuk ezt az ünnepet most, lesz valami pulykaféle, egy kis áfonyaszósz, talán süti is, lesz egy kis shopping is talán, de nem lesznek rokonok, futball nézés sem, és még az az egy szál izzósor sem kerül fel a homlokzatra… ejjj, ráérünk arra még…

de nézzük mit is esznek hagyományosan az amerikaiak Hálaadáskor:

-egyben sült pulykát, barna mártással (gravy) vörösáfonyaszósszal és zsemlekockás töltelékkel (stuffing)
(sajnálom, de nekem mindig Mr. Bean ugrik be, ahogy küzd az óriáspulykával… Péter rosszul is lenne a pulyka látványától, szereti nem felismerni az állatot az asztalon…)
-mindenféle zöldköreteket(bab-mandulával, kelbimbó dióval, brokkoli-földimogyoróval és hasonlók)
-sült édes burgonyát hozzá (sweet potato), ez nagyon nyami
-és sütötökös tortát (pumpkin pie) vagy almatortát tejszínhabbal

nyilván családtól és ízléstől is függ a menü, no meg a szakácstól… mondjuk sokan nem vacakolnak és előre megrendelik a menüt az éttermekben, boltokban, aztán otthon lakmároznak kénylemesen, családi körben… megfontolandó a terülj-terülj asztalkám…

persze mi nem ünneplünk most, így felhajtás sem lesz, csak annyi, hogy mesélünk a gyerekeknek az első telepesekről, hogyan segítettek nekik az indiánok a növénytermesztésben, megismertették velük a kukoricát, pop-cornt sütöttek nekik és egyéb helyi finomságokat, és valóban volt egy hálaadás vacsora 1621-ben az indiánok tiszteletére, ami nagyon szép gesztus … csak kár, hogy utána nem maradt meg ez a felhőtlen kapcsolat…
érdekes, hogy utána 242 évig nem ünnepeltek, aztán az első ünnepet 1863-ban augusztusában tartották, de a következő évben Lincoln úgy döntött, hogy novemberben kell ezt ünnepelni az utolsó csütörtökön, így azóta is ekkor ünnepelnek… valószinüleg sosem fogjuk megtudni, hogy miért…

A Hálaadás legszebb momentuma mégiscsak az, hogy ilyenkor valóban hálát adnak az emberek, megköszönik mindazt, amiért érdemes hálásnak lenni, a családjukat, az egészségüket, vagy bármi mást ami, aki boldoggá teszi őket… ettől kicsit magasztosabb, de nem kifejezetten vallásosabb ünnep, egyszerüen megtanít tisztelni, becsülni, értékelni azt, amink van, aminek örülni lehet…

Happy Thanksgiving, my friends!

persze nem kell izgulni, csütörtökig majd hozok néhány receptet is, hátha  valaki velünk akar ünnepelni… 😉

Ez a bejegyzés a kultúra kategóriához tartozik, cimkék: . Permalink könyvjelző.

4 hozzászólás a közeleg a Hálaadás bejegyzéshez

  1. Ivikusz says:

    Na, végre valami, ami már megalapozhatja a híres-hírhedt amerikai elhízást :) A recepteket pedig nagyon várom és egy kobblerest is hozzácsaphatnál!

    • moni says:

      mindjárt jönnek a receptek… de nehogy elhízz te is!:)
      lesz majd kobbler is meg crisps is… türelem… de már úgyis alszol… :)))

  2. zsizzsik says:

    Sütőtökös pite receptet is lehet kérni? Próbáltad már egyáltalán? Nekem is van egy verzióm de még nem sütöttem meg.

  3. moni says:

    persze, persze majd hozok pitéket is, de ma csak a pulykára koncentrálok… :)